A Calm Resort Hertelend apartmanok

Nagyszerű választás volt a Calm Resort! Az apartmanok szépen és kreatívan vannak kialakítva. A berendezés összeválogatott, minőségi darabokból áll, mintha lakberendező tervezte volna meg az épületek belsejét. A lakások ráadásul tele vannak meglepetéssel, olyanokkal mint például a falra szerelt Nescafe kávé kapszulatartók, melyek fel voltak töltve kapszulákkal, vagy a kedves falmatricák, a pihenősarok babzsákjai, illetve az ötletes fogasok. A kivitelezés minőségét mutatja, hogy amíg reggel nem nyitottuk az ablakokat a házban teljes csend volt, de amint kinyitottuk őket a ház megtelt az erdő madarainak csicsergésével. A teraszon lévő jakuzzi minden este több órás programot biztosított a gyerekeknek és nekünk is. Elég valószínű, hogy vissza fogunk még jönni, mert az ott tartózkodásunk két napjába csak Orfű és a jakuzzi fért bele, de például a két utcával lejjebb lévő termálfürdő már nem.

A szállás gyönyörű környezetben, szépen kialakított vendégházakból áll. A reggeli bőséges, a sós és az édes lehetőséget kedvelők igényeinek egyaránt megfelel. A teraszon kialakított jakuzziban a masszírozó vízsugarakon kívül kellemes zene is szól. Mindenkinek ajánlom.

Vadon vagy Éden Késő este, sötétben érkeztem meg. A parkolóhoz vezető kaptatóra fordulva megpörgött a kerekem. Egyből éreztem, hogy ez a hely más lesz, mint otthon a teraszra kiülni. Szállásunk, a kis faház fénye, barátságosan hívogatott. Nem késlekedtem, fogtam a nagy sporttáskámat és már indultam is. A házikó mellett ismerkedő lépteimet téve, ki-kifordultam a sötétbe. Sapkám led fénye belehasított ebbe az ismeretlenbe. A fénycsóva hol egy rézsün, hol egy bokron, hol egy szalonnasütőn akadt meg. De vajon mi van ezeken túl: Vadon vagy Éden? Másnap nagyon korán, elsőként ébredtem. Estétől emlékeztem a konyhasarokra, ahol a kávéfőző áll. Nesztelenül odalopóztam. A kis Nespresso gép kellemes duruzsolása megnyugtatott - tudom jó helyen vagyok. Az első kortynál kinéztem a széles panoráma ablakon és tudtam is, hogy pontosan hol vagyok. Egy tengerjáró hajó parancsnoki hidján és előttem a végtelen, mozdulatlan köd-tenger. De hol a falu, melyen tegnap éjszaka keresztüljöttem? Már emlékszem. Az út vége hosszan, meredeken húzott fölfelé. Na de mégis, ennyire? Egyszer csak, a bal alsó sarokban, egy vékony füstcsík törte át a ködöt, s szállt meredeken felfelé a mozdulatlan légben. - Valaki más is van már ébren a faluban! Ha Nemo kapitány lennék, alámerülhetnék és felfedezhetném ezt a köd Atlantiszt, itt alattam. De erre nem lesz szükség, mert jobbról, nagyon laposan, sárgás fénysávok jelentek meg, melyek áttörték a ködöt. Világítótorony talán? S valóban, a fény felé fordulva, az öreg tölgy irányában, hatalmas, masszív, fehér oszlopot pillantottam meg. Nem más ez, minta a falu templomának fehérre meszelt tornya. Mögüle bújik ki az a fényes korong, melynek fényét az öreg tölgy deréknyi ágai sugarakra hasogatják. Ezt eredetiben kell látnom! Puha macska léptekkel osonok a teraszra. Szinte harapni lehet a levegőt. Hátam mögött surrogást hallok. Rám fittyet hányva, két pajkos madárka, le-felcsapongva száll el mellettem, a fejemet le kell rántanom előlük. A hátam mögött lévő erdőből jöttek. Talán ők az első hírnökei az ébredő erdőnek. Most már biztosan tudom a választ: ÉDEN.